"A könyv fantasztikus feltáró és elemző munka. Friss! Segít a globalizációs folyamatok megértésében, tárgyilagos: valóban kultúrák gyűrkőzéséről van szó. Mindkét oldalnak megvannak az ésszerű, elfogadható érvei. Itt a »fenntartható fejlődés« mintapéldáját is láthatja az olvasó. Egy-egy ilyen, a könyvben bemutatott problémakört mindig az egyes ország fejlődésének (történelem, társadalom, gazdaság, földrajz, oktatás, kultúra stb.) a viszonyrendszerében történő mozgásban lehet megítéli. Tanulságos a magyar társadalmi-gazdasági helyzet megítélése szempontjából. Feldolgozásra kiválóan alkalmas szakembereknek, tanulóknak. És politikusoknak kivált! Amennyiben ők el akarnának szakadni végre az ideológiai kategóriáktól, jó példákat kapnak, és annak ábrázolását, hogy miként lehet a valós világot átpolitizálva fejleszteni vagy tönkretenni - a politika mezeje nem egyenlő a realizmussal.
Szavazatom a Mondavi-ügyben - megpróbálva belehelyezkedni az ottani lakosok világába, a könyv ismeretei alapján: NEM a betelepülésre. (A jelenlegi francia viszonyok közepette a régió bortermelése képes volt megújulni, és maga a rendszer is állandó fejlesztésen megy keresztül. »Mondavi ma már nincs többé.« Buta kérdés, de: Mi lett volna, ha Franciaországban megy tönkre - hatalmi törekvéseit látva, ott sem állt volna meg a fejlesztésben -, és magával rántja a helyieket...?"

Sz. Tóth Gyula

Olvasói vélemény:

"A könyv izgalmas tényfeltáró szakmai munka. Betekintést adott a francia borásztársadalom életébe, ismertetve azokat a problémákat, feladatokat, amivel naponta kell megküzdeniük, helyi, társadalmi és nemzetközi szinten egyaránt. Kiemelve azokat a szempontokat, amelyek a minőségre, termelésre, a piacra kijutásra, a termőhely fontosságára vonatkoznak. Bemutatta, hogy a termőhely, borvidék mire képes, ha el akar érni valamit. A könyv elolvasása után a Mondavi beruházási terv ellen szavaznék. Természetesen az olvasó mindig könnyebb helyzetben van, mint az ott élők, mert nem saját bőrén érzi a döntés következményét. A döntéssel persze nincsen minden megoldva, mert változatlanul ott van az a kérdés, hogy mi a jó vagy helyes gyakorlat, ha a fejlesztésről, vagy pénzügyi finanszírozásról kell határozni. Honnan jöjjön az a tőke, ami a birtokok korszerűsítéséhez, vásárlásához, a minőségjavításhoz elengedhetetlenül szükséges. Természetesen a magyarországi helyzet és viszonyok nem összehasonlítható egy az egyben a leírtakkal, mert egyrészt nagyságrendi különbségek vannak, másrészt a lehetőségeink sem egyformák.
Összegezve az olvasottakat az a véleményem, hogy lenne mit hasznosítani a fejlődésünk, előbbre jutásunk érdekében. Mire gondolok, pl.: minőségre törekvés, arra a minőségre, ami megvéd bennünket a piacon, és nem fillérekért kaphatók a boraink a hiperek legalsó soraiból. A marketingre, amire egy szomszédos országbéli borász barátom azt kérdezte: "miért nem csináltok már egy jó marketinget?". Igaza van! Végezetül nem a világfajtákban kellene versenyre kelnünk a világgal, mert sokmillió hektoliterben nem tudunk exportálni, de az egyedi, sajátságos fajták, amelyek kuriózumok, amelyekben jók vagyunk, azokat kellene közösen jól értékesíteni."

Halas Csaba