Ezen a weboldalon sütiket (cookie) használunk annak érdekében, hogy javíthassuk a felhasználói élményt és jobb szolgáltatást nyújthassunk. Rendben!
Termékek Menü

12 szék

Ár:
2.950 Ft
2.499 Ft
Kiadói kedvezmény: 15%
ISBN/vonalkód: 9786155303043
Átlagos értékelés: 5 / 5 csillag! (5)
Komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nemcsak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is.
Elérhetőség: Raktáron

Leírás

Üldözés a hajdani Szovjetuniójában

Ippolit Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában. Kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nemcsak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is.

Ilf és Petrov 1928-ban megjelent szatirikus regényéből koncertszínházi előadás is készült 2019 tavaszán Vecsei H. Miklós szövegkönyve alapján, Závada Péter dalszövegeivel. A TRIP Hajón tartott előadások főbb szerepeiben Vecsei H. Miklóst (Osztap Bender), Hegedűs D. Gézát (Ippolit Matvejevics), Rába Rolandot (Fjodor atya) láthattuk.

Vecsei H. Miklós a 12 székről:

„Érdemes elolvasni magát a regényt. (…) Én mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert szenzációs vicces, tehát csak idő szűkében meg a koncertszínház miatt kellett kihagynunk nagyon sok jó és izgalmas részt (…) egészen eszméletlenül vicces, de tanulságos olyan szempontból, olyan embereknek is, akik irodalommal meg dramaturgiával foglalkoznak, hogy milyen egy nagyon-nagyon jól megírt, de mégis szerkesztetlen, és nem végletekig dramatizált irodalmi anyag, tehát jó, jó…”

 

"Osztap Bender, ne csodálkozz, ha sokkal többet tudok rólad, mint te önmagadról. (...) Kiderül, hogy egy épeszű, egészséges ember minden korlátot eldobhat, anélkül, hogy nagyobb baj származnék belőle. Agresszív ösztönei nyiltan virítanak és azért könnyen leszerelhetők: egy garasnyi szerencse árán. Miért félnénk hát önmagunktól? Bátran szabadjára engedhetjük magunkat, távolról sem vagyunk olyan elvetemültek, mint azt elhitették velünk. Akkor ismerjük meg Osztapot igazán, mikor hazudik." Lesznai Anna, Ilf és Petrov regénye - Oroszból: Gellért Hugó - Nyugat-kiadás #olvass Videó: Bakos Barna [http://epa.oszk.hu/00000/00022/00584/18281.htm]

Közzétette: Ilf/ Petrov - Ratkóczi/ Závada/ Vecsei: Tizenkét szék – 2019. július 2., kedd

 

Nyugat folyóiratban Lesznai Anna így írt a regényről és főhőséről: 

Ilf és Petrov exotikus szigetek titkainál ingerlőbb környezetbe vezetnek bennünket. Világuknak meglepő Jánus-arca van. Minden intézménye merőben új, minden ember-figurája megrögzötten régi. Ezen a kettősségen épül fel a szatíra. Megláttatja velünk, hogy hiába dőlt romba a cári Oroszország: a vörös Moszkva amerikanizált zsúfolt terein, vidéki kisvárosok immár kollektív termelésbe szervezett álmos sikátoraiban csupa ismerőssel találkozunk. A kapzsi és tolvaj hivatalnok, a lezüllött és ressentiment-jában elfajult nemesi marsal, a gyáva és hiú perecgyáros, a kótyagosan politizáló lakatosmester, úgyszintén a Dollárkirálynő olcsó és bambácska majmolója, s mind a többiek, Csehov és Gogol tollából kerülhettek volna. De hagyományosnak mondható alakjuk egy eddig sohasem volt, vulkanikusan ingó talajon mozog. ...

Bender gyermekded vakmerőséggel száll szembe a hipokrízissel. Megtagadja tőle azt a legédesebb illatú tömjént, mellyel ősidők óta áldoztak oltárán: nem csalja önmagát. Őszinte meggyőződéssel és leplezetlenül önző, míg körülötte mindenki fogvacogva és leplezetten az. Vallja, hogy létünk alapja az animális élet, melyhez az egész társadalom ellenére is, joga van. Az önzésnek ilyen erkölcsi ereje nélkül nem hiszek víz- és tűzálló jóságban sem. Még kapzsinak sem nevezhetni. Éppoly lendületes iramodással kergeti polgártársa 30 kopejkáját, mint a kincseket érő brilliánsokat. Önfenntartási ösztöne megkülönböztetés nélkül hajtja az előtte felugró vad nyomán. Ha kell, kegyetlen, de nincs benne szadizmus sikamlós kalandokba nem keveredik. Nem is mutatkozik zavar «tudatalattijában», mely tengerszem kristálytükréhez hasonlatos. Nem lelünk benne csúf titkot, piszkos irigységet, gyűlöletet, elfojtott indulatot, gátlásaink bomlási termékeit. Kiderül, hogy egy épeszű, egészséges ember minden korlátot eldobhat, anélkül, hogy nagyobb baj származnék belőle. Agresszív ösztönei nyíltan virítanak és azért könnyen leszerelhetők: egy garasnyi szerencse árán. Miért félnénk hát önmagunktól? Bátran szabadjára engedhetjük magunkat, távolról sem vagyunk olyan elvetemültek, mint azt elhitették velünk. Akkor ismerjük meg Osztapot igazán, mikor hazudik. Vágyálmai keleti szőnyegeit teregeti ki előttünk — ilyenkor még a szokottnál is nyíltabb. Bő képzelete zsilipjei kitárulnak, megrészegedik és kielégül meséi örömében. Ezért is viseli el a csalódásokat egy lírai poéta teherbírásával. Egyetlen hibája van: nem tud beleilleszkedni a társadalomba. Hiába hemzsegnek körülötte a jólétet és kultúrát hirdető intézmények, ha olyan szabadságbeli áldozatok árán kinálják védelmüket, amely elviselhetetlen. A társadalom fél az egyéntől, s az egyén becsapja a társadalmat. Igaz, hogy ezt a cirkulus viciózust a régi világ is gyakorolta, de az újítónak illenék kiszabadulni belőle. A hazugság és álság tengerében Osztap Bender a legkisebb ellenállás útját választja és kisétál a társadalomból. 

Ezt cselekedték minden időben a nagy szatírák hősei.

(Lesznai Anna: 12 szék. Ilf és Petrov regénye. Nyugat, 1934. 20. szám)

 

Olvasó vélemények a 12 székről, a moly.hu oldalon:

„Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…” 

 „Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat. 
És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.”

„A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. … 
Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejtő-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.”

„Fergeteges humora van, és szuper paródia.”

Kétségtelenül klasszikus mű, a „korai szocializmus paradoxonjainak szatírája”. Nehéz elképzelni, hogyan tudott megjelenni ez a regény 1928-ban (...) Ennyire gyilkos iróniát nem nagyon olvasgattam eddig…

Szatírikus regény, a szó legszorosabb értelmében Bulgakovba ültett Rejtő vagy valami hasonló (...) A kor jellemrajza és a helyzetkomikumok sorozata, a mai korban is megállná a helyét, a teljes karakterek aktualitásai is igencsak erős (...)

(Idézetek a moly.hu-ról. A véleményező olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, mrumus, PozAko, ppeva, gyuszi64, LuPuS_007)


Lapozzon bele a könyvbe!

Tartalom
Elbeszélés a szerzetes huszárról

Vélemények

5.00
5 értékelés
5
(5)
4
(0)
3
(0)
2
(0)
1
(0)
Írja meg véleményét!
| 5 / 5 csillag!
2021. 07. 03.
| 5 / 5 csillag!
2021. 03. 01.
Az írópáros remeke a könyv, mely - pontosabban a főszereplő további kalandjai - "Aranyborjú" című műben folytatódik.
| 5 / 5 csillag!
2021. 01. 11.
Hogy igazán értse valaki ahhoz pár könyvet nem árt még e mellé elolvasni a fiatal szovjet állam visszásságairól( Mester és Margarita, Iván Csonkin különös élete) Magát a története még nagyon fiatalon ismertem meg moziban, akkor nekem fergeteges humorú volt. Ma újra nézve nyilván néhol gyerekes, néha túl karikírozott, de mégis jó. A könyv, mint általában, nagyobb élmény, mindenképpen el kell olvasni!
| 5 / 5 csillag!
2020. 07. 07.
| 5 / 5 csillag!
2020. 07. 07.
Termék címkék: orosz irodalom