Ismeritek a nagy kombinátort? — Rejtői figura a 12 szék főhőse

A 12 szék című regényt olvasva Osztap Bender alakjáról Rejtő Jenő figurái juthatnak eszünkbe. Ilf és Petrov regényének kedves szélhámosa a „nagy kombinátor”, akinek szülőhazájában számos szobrot is emeltek. (Az Aranyborjú című regény 1974-es magyar környezetbe adaptált filmfeldolgozásában Darvas Iván alakította a szélhámos figuráját. 1967-ben A nagy kombinátor című tévéjátékban Márkus László volt Osztap Bender.)  Posztunkban idézünk a 12 székből, és megmutatunk néhányat a közkedvelt szereplő szobrai közül is.

A képen az Ilf–Petrov szerzőpáros, vagyis Ilja Ilf (1897–1937) és Jevgenyij Petrov (1903–1942), Osztap Bender figurája megalkotóinak karikatúrája.

Ilf és Petrov 12 szék című regényében a nagy kombinátor Ippolit Matvejevics önjelölt segítője lesz, aki elhunyt anyósa ülőgarnitúráját – pontosabban az egyik székébe rejtett ékszereket – üldözi városról városra, a húszas évek Szovjetuniójában. A régi és az új rendszer különös figuráit is felvonultató történetben a komikus kincsvadászat hátterét adó valóság abszurditását is érzékelhetjük.

A főszereplő feltámad

A szerzők sorshúzással döntöttek a főszereplő, Osztap Bender életéről: a regény befejezésekor halálra ítélték, de az olvasók kérésére újabb regény, az Aranyborjú főhőse lett. A történet főszereplője, Osztap Bender olyan népszerű lett az olvasók körében, hogy Ilf és Petrov kénytelen volt a halálra ítélt hőst újraéleszteni egy újabb történetben. 

„A fiatalembert Osztap Bendernek hívták. Életrajzából rendszerint csak egyetlen részletet volt hajlandó elárulni: „Apám – szokta mondani – török alattvaló volt.” A török alattvaló fia sokszor cserélt már életében foglalkozást. Eleven vérmérséklete megakadályozta abban, hogy egyetlen dolognak szentelje magát, és állandóan ide-oda dobálta az országban. Most éppen Sztargorodba vetette, zokni nélkül, kulcs nélkül, lakás nélkül és pénz nélkül. Amint ott feküdt a bűzösen meleg házmesterfülkében, pályafutásának két lehetséges változatát csiszolgatta elméjében. Vagy többnejű lesz és nyugodtan utazgat városból városba, nem feledve magával vinni az ügyeletes feleségtől birtokba vett értéktárgyakat tartalmazó új bőröndöt. Vagy holnap elmegy a sztargorodi gyermeksegélyezési bizottsághoz, és terjesztésre felajánlja még meg nem festett, de zseniálisan elgondolt képét: „A bolsevikok levelet írnak Chamberlainnek” (Repin népszerű festménye nyomán, melynek címe: A zaporozsjeiek levelet írnak a szultánnak). Siker esetén ez a változat négyszáz rubelt hozhat.

Osztap mindkét változatot legutóbbi moszkvai tartózkodása alatt eszelte ki. A többnejűségi változat az egyik esti lapban olvasott törvényszéki riport hatása alatt született meg, amelyből kitűnt, hogy egy többnejű házasságszédelgő mindössze kétévi büntetést kapott, magánzárka nélkül. A második számú változat viszont akkor fogant meg Bender fejében, amikor egy használt jeggyel besurrant a Forradalmi Művészszövetség kiállítására.

Mindkét tervnek azonban voltak hiányosságai is. Házasságszédelgő pályára lépni egy remek almásderes öltöny nélkül teljesen lehetetlen. Emellett legalább tíz rubelnek is kellett volna a zsebében lennie, reprezentálás és csábítás céljaira. Igaz ugyan, hogy megnősülhetett tábori zöld ruhájában is, minthogy férfias ereje és szépsége teljességgel ellenállhatatlan hatást gyakorolt a férjhez adandó kisvárosi Margitokra, de ez, Osztap szavaival élve, „hitvány minőség, piszkos munka” lett volna. A képpel ugyancsak nem volt minden rendben: technikai nehézségek is felmerülhettek. Megteheti-e, hogy Kalinyin elvtársat süvegben és fehér nemezköpenyben festi le, Csicserin elvtársat pedig félmeztelenül? Szükség esetén, persze, megfestheti az összes szereplőket hétköznapi öltözékükben is, de ez már nem az igazi.” (Ilf–Petrov: A 12 szék. Alinea Kiadó, 2013. 39-40. o.)

Osztap Bender szobrot kapott

A 12 szék emlékművet is kapott a szerzők szülővárosában, Odesszában, s Osztap Bendernek, a nagy kombinátornak több szobrot is emeltek Oroszországban és Ukrajnában: látható székek társaságában, de megörökítették például regénybeli első megjelenését is, amikor egy suhanc pénzt kér a pénztelen fiatalembertől, és – a történetben 160 táblán, fizetős szimultán sakkbemutatót vállaló – sakknagymesterként is. 

Osztap Benderről készült szobrok: Elisztában (Oroszország, Kalmukföld), Szentpéterváron és Sztarobelszkben (Ukrajna).
(A képek forrása Wikipédia, chess.com)