Hullámok

Virginia Woolf a huszadik század első felének egyik meghatározó írója, a modern angol próza egyik megteremtője. A Hullámok merész irodalmi vállalkozás, nem egy klasszikus vonalvezetésű történet, inkább a szereplők gondolatfolyamaiból összeálló lírai mű. A regény hat személy monológjain keresztül bomlik ki, a ciklikusan előtörő gondolathullámok a napszakokhoz igazodva az emberi élet előrehaladását is követik. Benyomások, érzések, hömpölygő gondolatok önmagukról és másokról, látomások, melyek egyre mélyítik a képet a hullámzó világról. 

A regény első sorai:

„A nap még nem kelt fel. A tengert nem lehetett megkülönböztetni az égtől, hacsak úgy nem, hogy a tenger kissé fodros volt, mint egy enyhén ráncos asztalterítő. Lassanként, amint világosodott, sötét csík jelezte a látóhatáron a tenger és az ég határvonalát, s a szürke terítőt sűrű rendben egymást követő csapások sávozták a felszín alatt, egymás után, egymást űzve, szakadatlanul.”

Olvasói vélemények a moly.hu oldalon:

„ …Woolf megfoghatóvá teszi a megfoghatatlant, ezernyi összetört üvegdarabot vesz kézbe, rakosgat jobbra-balra, bennük a tükörképe, olykor csak torzan, olykor tűélesen. Vajon a tenger minden cseppje egyszer hullámként kifut a partra, vajon az ember egyszer megérti minden okozat mögött a legfőbb okot?” (ervinke73)

„Virginia maga a költészet, csupa finomság minden, amit ír. … Szeretem ezt a regényt, szerettem ezt az utazást az emberi lélekbe, megfigyelni az apró rezdüléseket, megfigyelni a világot. … ezt érezni kell és elmerülni benne. És ha valaki olvassa, arra kérem, lassan olvassa és legyen figyelmes.” (fatma)

„Játszik az idővel, ahogy szokott, a nap állásából és az időjárás változásából tudhatjuk, hogy hol, merre, és mikor járunk vele. Társaságot is ad hozzá. … Van köztük ábrándozó, van realista, van nagyravágyó és van egy, aki szótlan, de róla mindenki emlékeket idéz. Ő az, aki hátat mer fordítani a társadalmi elvárásoknak, a sokszor csak léha létnek tűnő életnek, aki nem akar megfelelni senkinek, aki akár negatív példa is lehetne, mégis titokban őt követné mindenki. … Gyönyörűen megírt gondolatok! Nincsenek szavaim rá, csak szívem hozzá.” (n)

„Az idő múlását kifejező gyönyörű, árnyalt képek, a több részre szakadt én-ek monológjai, s az egyszerű, letisztult hangulat, amelyben az írónő az olvasó elé tárja saját édes-bús világát – egyszerűen csodás…  Gyönyörű és mély alkotás, a maga ködös stílusában.” (Scarlett0722)

A Hullámok az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának tizenhetedik köteteként jelenik meg Mátyás Sándor fordításában. A sorozatban megjelent az írónő A világítótorony című regénye is.