Krúdy Gyula a húsvéti sódar titkairól

„Olyan, mint a költők közül Shakespeare” – így vall Krúdy Gyula A húsvéti sódar titkairól 1933 áprilisában megjelent írásában. A posztunkban közölt részletből az is kiderül, hogy miért.

„A sódar a legkényesebb része a disznónak, korántsem élvezhető amúgy frissiben, mint a kolbász vagy a hurka, amelyek melegiben learatják az ünneplésüket, mint akár a színészek, akik előadás közben megjelennek, hogy a tapsokat átvegyék.

A sódarhoz bizonyos klasszikusság, idő múlása szükséges, hogy valóban élvezhetővé váljék, igaz, hogy élvezhető idejében aztán úgy megveri a többi élelmiszereket, a gyomornak örömeit, hogy versenytárs nélkül marad.

Nincsen élelmiszer, amely a megunhatatlan, szinte örök életű sódarral versenyezhetne. Olyan, mint a költők közül Shakespeare, aki minden időben mindent tud, és mindig élvezhető, míg más divatos költőkről nem mondható el ugyanez. A kolbász már régen kiszáradt, a hurka legfeljebb füstölt állapotában teszi meg a magáét, a sajt ugyan még tartogatja magát, de már ő se az igazi, amikor a havak, hidegek, dermesztő idők elmúlnak, és beköszönt a húsvét, a sonkának ünnepélye, amely aztán szinte beláthatatlan terjedelmű.”

(Krúdy Gyula: A húsvéti sódar titkai, 1933. A teljes írás megtalálható a Gasztrohangulatok című válogatáskötetben, Alinea Kiadó, 2012, 87–92. o.)